Növényi rost agávéból
Az agávérostot feltehetően már i.e. 7000 óta használják. Gentry szerint: „Az embereknek fel kellett ismerniük az agávérost erősségét és hasznosságát, amikor elkezdték fogyasztani a növényt. Ehhez ugyanis el kellett azokat vágniuk, hogy elválasszák a rostos leveleket a tápdús levélalaptól és növénytesttől.” Van egy legenda, amely szerint egyszer, nagyon régen, egy mexikói király utazott keresztül a Yucatan-félszigeten.. Eközben megsérült egy „henequen” (Agave fourcroydes JACOBI, [szin.: A. marmorata ROEZL. – a lektor]) növény hegyétől. Megparancsolta, hogy a növényt vágják ki és pusztítsák el. Miközben a kivágott agávé a napon hevert, a király észrevette, hogy minden levele hosszú rostokat tartalmaz. Úgy rendelkezett, hogy ezeket gyűjtsék össze és fonjanak belőle egy hosszú kötelet. Kihirdette, hogy a jövőben ő a gonosz növények ura és minden agávé örökre az emberek rabszolgája kell, hogy legyen.
A természetes növényi rostok általánosan használt nevüket, a „sisal”-t (szizál) az agávé levelekről kapták, míg a henequen a mexikói elnevezésük. A szizál név a Yucatan-félsziget kikötőjének nevéből származik, ahonnan először szállították ezt a terméket a világ különböző pontjaira. A helyi lakosság körében évekig viruló iparág volt a rostból készült termékek széles skálájának előállítása, amelyeket a helyi piacon nagy mennyiségben tudtak értékesíteni. Az iparág fő központja Yucatan déli állama volt és a Yucatan-félsziget a 19. században robbanásszerű exportnövekedést ért meg a természetes rostok exportjában, ami jelentős bevételt biztosított azoknak, akik ezzel foglalkoztak. A rostból készült cikkek között találunk kötelet, zsineget, zsákokat, ruházatot, lábbelit, ecsetet és egyéb háztartási cikkeket, hangszereket és fegyvereket. Kitűnő példa az USA Nemzeti Múzeumban látható apacs hangszer. Ez egy, az agávé virágának üreges szárából készült tárgy, amelyen agávérostból készült vonóval játszottak. Az aztékok mindenféle célra alkalmas zsákokat és zacskókat készítettek a rostokból, amelyeket „ayate”-nak neveztek. Ezek közül egyikre 1531-ben a Guadalupe-i Szűz képét nyomtatták, aki azóta Mexikó védőszentje.
Rojas Gonzales 1939-ben kitűnő leírást készített az otomik által űzött iparról Hidalgo államban. A munka fel volt osztva a nemek között. A férfiak és a fiúk szétválasztották a rostokat a levél egyéb részeitől, a lányok és asszonyok pedig a szövés-fonást végezték. A felhasznált fajok – Agave salmiana, A. americana, A. striata, A. lechuguilla – leve kitűnő vértisztító szernek is minősült.
Manapság a modern termelési eljárások egyre inkább háttérbe szorítják a régebbi termék-előállítási formákat. Mindamellett az ősi termelési módszereknek terjedelmes és nagyszerű történelme van. Amikor a spanyolok megérkeztek és magukkal hozták lovaikat, öszvéreiket, az agávérost a lószerszám (hám, kantár, nyereg) alapanyagává vált, valamint ugyanebben az időben a bútorgyártás is felfedezte, ágyakhoz, székekhez használták egyre nagyobb arányban. Hamarosan elkezdték termeszteni ezeket a növényeket, az ültetvények száma egyre nagyobb lett. Az agávérostból készült termékek pedig egyre inkább elterjedtek, távoli területekre is eljutottak. Mexikóban és Kubában elsősorban a henequen-t, az Agave fourcroydes-t termesztették, az erősebb rostú szizált (Agave sisalana) pedig Brazíliában, Haitin, Madagaszkáron, Angolá-ban, Tanzániában és Kenyában. A világ kötél, zsineg és zsák-termelésének 70%-át az Agave sisalana, 15%-át pedig az A. fourcroydes adja (GENTRY 1982). A mexikói termesztés központja a Yucatan-félsziget ültetvényein volt. Ezek az ültetvények a gyarmati időszak végére fejlődtek ki. 1810-ben a legtöbb farm már nagyon sokféle terméket állított elő, pl. kukoricát, húst, cukrot és gyapotot. A 19. század végére sok ültetvény henequen-farmmá vált, kizárólag a rostnövényter-mesztésre koncentrálva. A henequen tömegtermelése előtt az őshonos Agave fourcroydes termesztése a maja kultúrához kapcsolódott a félszigeten, még a hódítás előtti időkben. A maják a rostot cérna, sátorponyva, saru, vadászfegyver, víztá-roló edények, stb. előállítása céljából nyerték ki. Ezek a hagyományok az indiánok között évezredekig fennmaradtak, a henequen ősi maja módszerek szerinti termesztését pedig a 19. századi ültetvényeken folytatták.
A rost kinyeréséhez a növények leveleit kézzel le kell vágni, majd egy malomba szállítani, ahol a rostot géppel szétválasztják a növény húsától. Ezután napon megszárítják és fonalat fonnak belőle. Az agávérost természetes állapotában durva és merev, de tiloláskor az erőteljes ütögetés hatására selyempuhaságú szövet készítésére is alkalmassá válik, amelyre könnyen lehet mintát nyomni vagy befesteni, és könnyű viseletet biztosít meleg időjárás esetén is. Így a ruházati iparban selyem helyettesítésére is használják. Ma, a gazdasági versenyben az agávérost erősen háttérbe szorul a szintetikus riválisokhoz képest, mivel csak ott lehet gazdaságosan előállítani, ahol bőségesen van kézi munkaerő.
Egyéb felhasználási területek
Tudjuk, hogy az aztékok és más bennszülött indiánok korán elkezdték használni az agávélevelek rostját és nedvét papír-készítéshez, valamint sebek, kiütések és horzsolások kezelésére kenőcsöt is állítottak elő a növényekből. Néhány agávéfajról ismert, hogy gyógyászatilag értékes anyagokat – vitaminokat és szteroid elővegyületeket – tartalmaznak. Ilyen, pl. az Agave vilmoriniana. Kutatások folynak annak kiderítésére, hogy kivonhatók-e belőlük orvosilag hasznosítható és gazdasági szempontból jelentős anyagok. Vannak arra mutató jelek, hogy az agávénak a jövőben ezen a területen nagyobb jelentősége lesz, mint régebben. Számos fajból, köztük az Agave lechuguilla-ból, szappan, vagy szappanhelyettesítő anyag készül, nedvüket a helyiek nyílméregként is használják. A virágszárakból kerítés készíthető, építőanyag, (ráadásul a levelek alkalmasak tetőkészítésre), horgászbot és tartóoszlop. Kaliforniában árusítanak egy fúvós hangszert, amelyet Dream Time Pipe-nak neveznek (kb. az álmodozás sípjának fordítható). Ezt a hangszert eredetileg kivájt eukaliptusz törzsből készítik, amelyet itt agávé virágszárral váltottak ki. A virágszárból szörfdeszka is készül, ha nem is gyakran.
Napjainkban a reklámok agávéléből készült édesítőszert ajánlanak, egy mellerősítő krémet, amely agávé kivonatot tartalmaz, egy fertőtlenítőszert az Agave filifera nedvéből és egy hajhullás kezelésére szolgáló folyadékot, amely ugyanennek a fajnak a leveleiből lett kivonva. Az Agave palmeri virágjának kivonatát belső énünk nyugalmának elősegítésére ajánlják: „Ez az agávé elősegíti, hogy uralkodjunk magunk felett és megmutassuk belső szépségünket, erőt ad a mindennapi élethez.”
Jan KOLENDO
Fordította: Lukoczki Zoltán
KAKTUSZ-VILÁG 2002 2002 szeptember